Azok számára, akik nem ismerik a német iskolarendszert és tartományi berendezkedést, egy kis összefoglalót írok.
Németországban 16 tartomány (Bundesland) található. Ezeknek van "fővárosa", megyeszékhelyszerűnek kell érteni nagyobban. Ezek felelősek a területükön belül (iskolákért, szabályokért, stb.) mindenért; az egész országra hatályos törvények mellett. A németeknél a szünidők kicsit mások, év közben több kisebb van, mint nálunk, de cserébe csak 6 hét a nyári szünetük. Itt a "Niedersachsen" vidéken volt Zeugnisferien, 2 nap a félévi bizonyítvány után, de ez nincs így minden Bundesländerben. A tankötelesség itt is 6 éves kortól él és 12 osztály elvégzéséig avagy egy szakma megszerzéséig tart.
1-4. osztály: Primarschule (alsósoknak általános iskola)
4-8. o.: Grundschule (általános iskola - felsősök)
Mittelschule - középiskola - ebből itt is van többféle: gimnázium, szakiskola, szakközépiskola
A Berufschule egy iskola, ahol szakmákat tanulnak, a Hauptschule pedig szakiskolaszerűség.
A Hochschule és Universität a főiskola, egyetem szintje.
+ Förderschule
+ Förderschule
A Förderschule a speciális iskola, amelyből létezik a nehezebb iskolatípusok és a felsőoktatáson kívül (érthető okokból) mindegyik szinten. Az eltérés nagyfokú az integráció-szegregáció terén az országban. Ezek az iskolák itt OSNABRÜCKben mind szegregáltak; mind a 7 (csak fogyatékos és/vagy fejlesztési szükségletű tanulók járnak oda). Természetesen más tartományokban, vagy akár városokban működik az integráció vagy akár az inkluzív nevelés. Erre sok videós példát, leírást láthattam tanulmányaim során.
Itt és általában Németországban a tanulásban akadályozott tanulókat tanító iskolák anyagilag kevésbé támogatottak, mint például a mozgáskorlátozott és/vagy halmozottan sérült emberekkel foglalkozó iskolák; ezek itt a városban gazdagok, jól felszereltek, szépek, külön buszosok, stb. Persze ez relatív! :) Náluk a "szegényebb" iskola is úgy néz ki, mint az, ahol én töltöm a gyakorlatomat (mindenhol projektor, stb.).
Ami a fogyatékos gyermekeket, fiatalokat és az őket nevelő családokat érinti, míg nálunk az értelmi fogyatékosság eléggé megnehezíti az anyagi helyzetét egy családnak, itt elég sok támogatást kapnak az ilyen típusú gyerekekre.
Támogatás az olcsóbb étkezési lehetőség: a menza és/vagy a mindennapi élelmiszerek költségeinek egy részét a város állja. A családi pótlékot itt addig kapják, amíg tanulnak, eltérés, hogy még az egyetemi évek alatt is. Sajnos itt is vannak olyanok, akik ezt nem a gyerekre költik... :(
Catherinával voltunk egy Seminaron. Ez egy olyan továbbképzés, amelyet a diploma után, munka alatt végeznek el a kezdő tanárok. Ez nem egyenlő a továbbképzéssel, mert ez az alapdiploma része! A pontokért való továbbképzések itt is léteznek. Itt több tartományból ideköltözött pedagógusokkal találkoztunk, akik eltérő véleménnyel és tapasztalattal rendelkeztek az integrációról. Összefoglalva: sajnos a ridegintegráció jelensége ott is, mindenütt előfordul, a szegregáció a gyakoribb, valamint az integráció magasabb fokát, az inkluziót nem igen ismerték (akikkel beszéltünk). Arról a fajta integrációs elképzelésről viszont határozottan ellenvéleménnyel voltak, miszerint csakis az integráció az egyetlen út, és hogy a többségi pedagógusoknak előbb-utóbb gyógypedagógusokká kellene válniuk, de legalább rendelkezniük kellene számos gyógypedagógiai ismerettel. Ez szerintük nem megvalósítható. (Hozzáteszem, hogy nem voltak sokan. Egyébiránt magam is azt vallom, hogy biztosítani kell mind a szegregáció, mind az integráció lehetőségét, hiszen van és lesz olyan gyermek, akinek valóban a szegregált körülmények felelnek, felelnek majd meg a fejlődésének. Ha a másik oldalt nézzük, akkor meg mindig lesz olyan pedagógus, aki nem tudja [és talán nem is akarja] kezelni a lassabb tempóra képes, problémát, zavart, nehézséget mutató gyerekeket - amellett, hogy ettől még lehet jó tanár.)
A Seminariumon reggel egy beszédfejlesztés rész volt, amit ugyan érdekesnek találtam, de körülbelül annyi tartalommal rendelkezett, mint amennyit nálunk annak idején a logopédiai ismeretek kurzusunk tartalmazott. Minket viszont 100%-ban bevontak, mintha mi is ténylegesen hallgatók lennénk. A másik 3 fő mellett ez persze nem volt nehéz... Egy szófelismerési, kiejtési tesztet vettünk fel, ahol az első körnél mi voltunk a tesztalanyok. Legalább tényleges teszt / vizsgaszituációt produkálhattak általunk - hiszen mi mint külföldiek nem biztos, hogy minden szót vagy egy szóhoz tartozó több jelentést is ismerünk.
A középső óra arról szólt, hogy milyen különböző tanulási típusok léteznek és ehhez milyen érzékleti modalitások köthetők. A szeminaristáknak előzetesen ki kellett tölteniük egy online tesztet, hogy megállapítsák saját típusukat (vezető tanulási típusukat). Erről egy gyors beszélgetőkört is tettek. Aztán le kellett rajzolnunk egy korábbi iskoláskori pozitív és negatív élményt. Ezt megbeszéltük ismét... de sajnos hiányzott számomra a szemináriumvezető összefoglalása, hogy miért csináltuk ezt a feladatot és elmélettel kiegészíthette volna. Ugyanígy az érzékleti úton való tanulást sem támasztotta alá sem Gardner-i többszörös intelligenciaelmélettel, sem egyéb elmélettel. Bár a gyakorlati része nagyon jó volt. Több állomást alakítottunk ki, 3 mp-ig mutathatott fel a mutató egy szót, aztán a 20 szó után le kellett írnunk amennyire emlékszünk. Aztán ugyanez 20 szó felolvasásával vizuális kép nélkül. Aztán tárgyak felmutatása, majd tárgyak tapintása következett. Mint külföldieknek, különösen érdekes volt. Az is, hogy mégsem nyújtottunk rosszabb teljesítményt náluk, sőt, átlagosat. Ez a gyakorlati rész nagyon tetszett, ám mivel ez sem lett összefoglalva, így eléggé úgy éreztem, hogy a levegőben lógott. Például a felmutatásnál egy szó kétszer szerepelt, vagy ugyanaz a tárgy szerepelt leírva, felolvasva, és felmutatva az egyes állomásokon. De erre nem tértünk ki, sajnos egyáltalán nem volt elmélet ehhez. (Holott mi ezt az első félév 3. alkalmakor tanultunk Billédi tanárnőnél a Bevezetés a pszichológiába c. kurzuson...).
A középső óra arról szólt, hogy milyen különböző tanulási típusok léteznek és ehhez milyen érzékleti modalitások köthetők. A szeminaristáknak előzetesen ki kellett tölteniük egy online tesztet, hogy megállapítsák saját típusukat (vezető tanulási típusukat). Erről egy gyors beszélgetőkört is tettek. Aztán le kellett rajzolnunk egy korábbi iskoláskori pozitív és negatív élményt. Ezt megbeszéltük ismét... de sajnos hiányzott számomra a szemináriumvezető összefoglalása, hogy miért csináltuk ezt a feladatot és elmélettel kiegészíthette volna. Ugyanígy az érzékleti úton való tanulást sem támasztotta alá sem Gardner-i többszörös intelligenciaelmélettel, sem egyéb elmélettel. Bár a gyakorlati része nagyon jó volt. Több állomást alakítottunk ki, 3 mp-ig mutathatott fel a mutató egy szót, aztán a 20 szó után le kellett írnunk amennyire emlékszünk. Aztán ugyanez 20 szó felolvasásával vizuális kép nélkül. Aztán tárgyak felmutatása, majd tárgyak tapintása következett. Mint külföldieknek, különösen érdekes volt. Az is, hogy mégsem nyújtottunk rosszabb teljesítményt náluk, sőt, átlagosat. Ez a gyakorlati rész nagyon tetszett, ám mivel ez sem lett összefoglalva, így eléggé úgy éreztem, hogy a levegőben lógott. Például a felmutatásnál egy szó kétszer szerepelt, vagy ugyanaz a tárgy szerepelt leírva, felolvasva, és felmutatva az egyes állomásokon. De erre nem tértünk ki, sajnos egyáltalán nem volt elmélet ehhez. (Holott mi ezt az első félév 3. alkalmakor tanultunk Billédi tanárnőnél a Bevezetés a pszichológiába c. kurzuson...).
 |
| Fegyverek az iskolában c. előadás iskolajogon |
Az iskolajogok előadáson hallgatói referátumokat nézhettünk meg, ahol kolléganőnk, Chaterina is előadott két társával egyetemben a "Fegyverek az iskolában" címmel. Ez a másik két megtekintett kurzussal ellentétben, már komolyabb elméleti és gyakorlati elemeket tartalmazott.
A fogadtatás itt is felettébb figyelmes és kedves volt, az órák elején köszöntöttek minket, a jogon a táblára magyarul is írtak (a képen is látni lehet). Nagyon jól esett! Köszönjük!
 |
| A Seminarral szemben. |
 |
| A Seminar épületénél. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése